meg változtatásokban áll, egy ollyan beteg aki fájdalmakot szenved, ahaláltol irtozik, keserüségel láttya jószágátol, atyafiaitol., jóakaroitol valo meg válását. azon kivül, el is kel rendelni dolgait, az ollyan ember; abban az utolso orában meg gyülölhetié egyszers mind, mind azt amit mindenkor igen szeretet, hogy lehetne könnyen. meg válni ollyan dolgoktol. a melyekhez kaptsolva volt. hoszas szoktatásbol, és magát ollyanhoz, kötelezni, amelyhez nem volt soha hajlandosága. az egésségben valo meg téréshez is munka kel, és viaskodni kel holtig arosz szokások, és hajlandoságok ellen., hát az ollyan aki [a-ki] mínden szem pillantásban várja ahalált, hogy vihetné mind ezt végben egy szem pillantás alat,? hát még az üdveségnek ellensége. meg vakittya, birtoka alat tarttya. minden jó gondolatoktol el fordittya, kéttségben ejti, egy szoval minden mesterségit meg veti, hogy térésit meg gátolhasa, azonkivül,, az Isten, aki tsak egyedül változtathatta volna meg szivét, meg vonnya segittségit, és magára el hagya, imádásra méltó itéletiböl. de tellyes igaságbol.
K. Miért mondgya akristus, hogy a sidok meg halnak vétkekben; mitsoda okát adgya annak.?
F Azért mert ökk. innét alol valok. ö pedig onnét felyül valo. ök avilágbol valok. ö pedig nem avilágbol valo., hogy valaki büneiben meg ne halyon, szükséges hogy a kristusé legyen., az ö lelke legyen benne. tsak ö általla lehet az Istenhez menni, ö nála nélkül nintsen üdveség., ajó halálhoz. a szükséges, hogy tsak a mennyei dolgokot. szeresük. és betsüllyük. és a földieket meg vessük,. a mely nem könyü dolog. hogy ha egész életünkben avilágbol valok voltunk, ezen okbol., el is mondhatni azt, hogy nagyobb része akeresztyéneknek abban aveszedelemben vannak. hogy abünökben halnak meg. mivel kevesen vannak, akik felöl el nem mondhatnák. hogy ide alá valok, mert egész életekben tsak aföldi dolgokban foglalatoskodnak, és mindenkor tsak azokhoz fordittyák sziveket.
K. Mire tanit minket a kristus ezekel a szokal. a mik kedvesek. az Atyámnak. azokot tselekeszem?
(II. Épistolák: 273)